Sziasztok! Tudom,eltűntem egy időre,de nem voltam itthon. De hoztam egy részt,amiben a fiúk elég különösen viselkednek. / Nem vagyok jártas BP-n, ezért,ha valami nem felel meg az igazságnak,akkor bocsi./
29.rész : Bill naplója
Reggel olyan 9 óra tájban kellhettek fel. Nem ébresztette az ikreket semmi és senki. Az összes takarító,sőt az egész szálloda tudta,hogy nem jó ha őket zavarják.
Elsőként kivételesen Bill ébredt fel. Némán kezdte el figyelni a még békésen szuszogó bátyját. Nem bírta levenni a szemét Tom tökéletes arcáról,és felsőtestéről.
- Jó reggelt szívem! – nyitogatta pilláit Tom.
- Jó reggelt bátyus!
- Mikor keltél fel? És mióta néztél?
- Nem tudom egy húsz perce már ébren vagyok szerintem.
- Mit néztél? Van valami az arcomon?....Siralmasan nézek ki?
- Ja nem semmi ilyesmi csak jó téged nézni!
- Szeretlek!
- Én is. – ekkor Tom megcsókolta Billt. A fiú pedig beleremegett a csókba.
30 perc múlva már az étteremben voltak,olyan ruhában amiben nem lehet őket felismerni. Közben David megkérte Gustavékat,hogy menyjenek be az ikrekhez és ébresszék fel őket.
- Te az ott mi? - Georg
- Egy napló! – sétált oda a dobos – Bill naplója.
- Nézzünk bele!
- Ne! Ezt nem tehetjük!
- De te is mondtad,hogy milyen furcsák mostanában! Innen talán megtudunk valamit!
- Rendben!
Majd elkezdték olvasni. Bill a naplóban szerelméről írt,de névtelenül. /Tehát nem írta oda Tom nevét/. Leírta,hogy mennyire szereti és milyen boldog vele. Nagyjából az egész naplót ezzel írta tele. Tegnap este kint felejtette az asztalon. Georgék nem olvasták el az egészet,csak egy pár oldalát. Majd visszarakták a helyére,és lementek az ikrekhez. Közben megcsörgették Davidot,hogy már lent vannak.
- Sziasztok! – két G
- Sziasztok- ikrek
- David beküldött a szobátokba,hogy ébresszünk fel titeket. – Gustav
- Aha! De hogy mentetek be oda,mikor zárva az ajtó? – Bill
- Davidnál van pótkulcs! – Gustav
- Khmmm Bill neked csajod van? Vagy szerelmes vagy? - Georg
- Nem miért? – Bill
- Megtaláltuk a naplódat! – Gustav
- Ti elolvastátok? – Bill
- Csak egy-két oldalt. De abból tisztán lejött,hogy szerelmes vagy. – Georg
- Öööööö magánügy!
- Oké.
- Srácok nem nézzük meg a várost? – Tom
- Megnézhetjük. De előbb reggelizzünk meg.
Fél órával később a hotel aulájában voltak,ahogy megbeszélték. Különös módon David elengedte őket Sakiék nélkül is. Elindultak hát várost nézni. Szerencséjükre nem volt sok ember az utcákon,így nem ismerték fel őket.
A fiúk először a Parlamentet látták meg,de nem tudták,hogy mi az. Így Bill elővette a hotel aulájából vett kis könyv félét amiben a nevezetességek voltak.
- Srácok ez az Országház. – Bill
- Ja oké.
Kicsit még nézegették,majd valaki megismerte őket és beengedte a négy rockert. Persze egyből egy tolmácsért mentek,hiszen a fiúk nem tudnak magyarul.
- Sziasztok! A nevem Johanna! – mondta a tolmács barátságosan
- Szia. – fiúk egy emberként.
- Szóval most ha szeretnétek körbevezetünk titeket itt.
- Igen szeretnénk. – Bill
- Szóval itt van a……. - kezdett bele a nő a 2 órás körbevezetésbe.
A fiúk ebben a két órába csak hallgattak vagy kérdezősködtek vagy fényképeztek ahol lehetett. Később mikor már kint voltak enni kezdtek mert már nagyon éhesek voltak. Közben sétálgattak. Néhány rajongó lány felismerte őket,de diszkréten csak autógrammot kértek és egy-egy fényképet. Bill meglátta a Hősök terét,de ezt sem tudta,hogy mi az.
- Lányok! Az ott milyen tér? – kérdezte a térre mutatva
- A Hősök tere.
- Köszi.
Majd elindultak oda is. Csak gyalog mentek mert nem tudtak volna jegyet venni sehol sem hisz’ nem beszélnek magyarul. Angolul meg túl feltűnő lett volna. Mikor oda értek Billnek rémlett valami.
- Srácok itt már voltunk 2007-ben nem?
- De. Itt voltunk- Tisztán emlékszem ezekre a szobrokra.
Nem sokkal később elegük lett a sétálásból,így leültek. Bill mindenáron át akart menni valahogyan a Dunán. Látták a hidakat és a rajta közlekedő villamosokat,de jegyet váltani még mindig nem tudtak. 10 perc múlva megszólította őket egy újabb rajongó csoport. Ők is ugyanolyan diszkrétek voltak mint az előző csoport. Bill nem bírta tovább megkérdezte:
- Lányok nagyon feltűnő lenne ha angolul beszélnénk?
- Attól függ hol.
- Az öcsém mindenképp át akar menni a Dunán valahogy,de szerintünk kockázatos lenne csak úgy felszállni egy villamosra,még ha van jegyünk is. – Tom
- Ja hogy úgy! Nem feltűnő. Szinte mindennap vannak külföldiek akik felszállnak.
- Eurót elfogadnak? – Bill
- Igen persze! Csak mondjátok neki valahogy euróba fizettek.
- Oké,köszi.
- Szívesen- és már ott sem voltak.
A srácok pedig elindultak a villamosok felé. Amint oda értek jegyet váltottak rá,és már mentek is. Nehéz volt elmagyarázni,hogy mit is akarnak pontosan,de azért sikerült. Bill elérte a célját,átmentek a Dunán villamossal. És vissza is jöttek vele. Majd szórakozva vissza ugráltak a hotelba. Tom azonnal Bill ajkainak esett…….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése