Sziasztok! Meg is hoztam a 35.részt is,remélem nem fogjátok unni. Jó olvasást! * Kaphatok komit?*
35. Go Los Angeles
Reggel mindkét fiú fáradtan és álmosan kelt. Tom egy
kicsivel előbb fenn volt mint iker fivére,így ő készített öccsének enni.
-
Bill kelj fel! Nem érünk rá hülyéskedni.
-
Ne már. Most miért keltesz így? Hol vannak a puszik?
-
Bocsi,de van egy órád,hogy elkészülj mindennel,mert
elaludtunk. De elég rendesen. Hajnali négy van. Ötkor pedig indulunk a
reptérre.
-
OMG! Miért nem ezzel kezdted?
A kisebbiknek nem kellett sokat szólni,hogy induljanak már
el. 10 perc alatt ott voltak a megbeszélt helyen így nem kaptak Davidtól.
1 órával később már a reptéren várakoztak a sorukra.
-
Nem igaz már! Mikor jutunk fel a gépre? Aludni akarok!
– Georg
-
Te mikor nem alszol úgy őszintén! – Gustav
-
Lehet,hogy te szétrobbansz az energiától de én rohadt
fáradt vagyok.
-
Ne civakodjatok már! Még csak most kezdődött az út ti
meg már is összekaptatok! – David
-
Gyertek megnyitották a kaput. – Tom
Ezek után átestek a kötelező reptéri ellenőrzésen. Bill nem
nagyon akarta levenni magáról az ékszereket,de muszáj volt. Hamar át is
mehettek és átvehették a holmijukat.
10 perccel később már mind a hatan a gépen ültek és
felszállásra vártak.
-
Öcsi én lehet,hogy aludni fogok.
-
Én is. Megfoghatom a kezed? – suttogta
-
Bill szerinted nem feltűnő,hogy ezt csinálod? Azt sem
mondhatod,hogy félsz a repüléstől mert nem igaz és ezt tudják is.
-
Jó. De szeretlek akkor is.
-
Én is kicsim.
Majd elérkezett a felszállás,ami zökkenő mentesen lezajlott.
Több órán keresztül csak utaztak és nem csináltak semmit.
-
Fiuk,nem akartok hülyülni? Unatkozom. – Gustav
-
Tudod tesó,hogy minden ilyesmibe benne vagyunk. – Tom
-
Csak semmi hülyeség! –David
-
Igen is ezredes! – négyen
-
Jaj szívem hagyd rájuk,úgy sem tudnak annyira nagy
ökörséget csinálni. – Lucinda
-
Jó,de nem akarom viszont látni a TV-ben ezt.
-
Meglesz parancsnok! – fiuk
-
Az előbb ezredes voltam,most parancsnok? Mi van
veletek? Be akartok vonulni katonának?
-
Nem,dehogy! Ott nem engedik a sminket,ráadásul
szétjönne a hajam,és nem lehetnék egyedül a fürdőben és nem csinálhatnék azt
amit akarok és nem én parancsolnák!
-
Szerintem Bill neked ez lenne a legkevesebb gondod!
Majd elmentek „játszani”. Ekkor jött a baj:
-
Minden utast megkérünk,hogy haladéktalanul fáradjon a
helyére,és kapcsolja be az öveket. Lég örvénybe keveredtünk. Senki ne
pánikoljon,ki fogunk jutni! – utas kísérő
-
Tom! Félek,de nagyon!
-
Semmi baj öcsi,megmondták,hogy nem lesz baj. Kapcsold
be magad!
-
De én félek! Nem tehet róla! Hadd bújjak hozzád!
-
Gyere,talán úgy megnyugszol egy kicsit.
Hamarosan kikeveredtek az örvényből,így már biztonságosan
repülhettek tovább.
Három óra múlva sikeresen landoltak is. A reptéren újabb
ellenőrzés volt,hiszen nem csak kivinni lehet valamit,hanem behozni is.
-
Tom,rosszul vagyok! – Bill
-
Na ne csináld már! Mi a baj?
-
Nem tudom! Hányingerem van.
-
David! Bill nem érzi jól magát!
-
Hallottam! Semmi gond nincs biztosan a légörvény miatti
izgalom hozta ki ezt. Ha nem leszel jobban mire koncert akkor elviszünk
orvoshoz. Egyél valamit,talán az segít.
-
Köszi. Jó ötlet.
Ezek után már mentek is a szállodához,ahol lakni fognak pár
napig. A fiuk az autóban várták meg a menedzserüket aki tiszta vörös fejjel
jött vissza.
-
Srácok van egy kis gond,ami nem is kicsi!
-
Ugyan már David,mi mindent megoldunk!
-
Ezt nem hiszem. Hacsak nem kerítetek egy új………………………….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése