2012. november 18., vasárnap

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 44.részt  is ami egy fordulópont lehet az ikrek életében. Jó olvasást hozzá!
Már csak 6 rész van hátra!


44.: Hazafelé

Reggel miután elbúcsúztak Davidtól mind a négyen indultak haza. Kicsit pihentebben már más volt vezetni,mint tegnap este fáradtan.

-         Na akkor menjetek,vigyázzatok magatokra és egymásra is. 2 nap múlva találkozunk.  –David
-         Ok.- banda

Ekkor elindultak hazafelé. Mindenki csak a jó meleg ágyra és az otthon édes illataira tudott gondolni. Bill az út közben felvetett egy kérdést ami már régóta meg szeretett volna kérdezni bátyjától:

-         Tom,tudom,hogy ezt nem most kéne megbeszélnünk,sőt azt is megértem,hogyha kiborulsz vagy ilyesmi csak kérlek hallgass végig,ha nem akarsz nem kell válaszolni.
-         Mondjad Bill. Tudod ha valami van hozzám bizalommal fordulhatsz.
-         Tom,én már nem tudom magamban tartani az érzéseimet. Néha,sőt mindig legszívesebben kikiabálnám a világnak,hogy szerelmes vagyok beléd. Nehéz titokban tartanom,főleg,hogy a szerelmi életemre irányuló kérdéseket is feltesznek. El tudod képzelni,hogy esik ilyenről hazudni?
-         Nekem is nehéz titokban tartanom a dolgot,eddig bírtam is. Én sem tudom,hogy meddig bírom ezt magamban tartani.
-         Szerinted nem lenne jobb ha elmondanánk anyákénak és a bandának?
-         Nem tudom Bill. Talán igen,talán nem.
-         Utálom amikor ilyen sejtelmesen beszélsz.
-         Bibi ha elmondjuk kettő reakciót válthatunk ki belőlük: az első,és legvalószínűbb,hogy elküldenek minket melegebb éghajlatra vagy valami gyogyóba. A második és egyben legesélytelenebb,hogy elfogadják.
-         Hűha,te aztán jól informált vagy.
-         Sokat gondolkodtam ezen. Bevallom én is azt mondom,hogy beszéljük meg velük. De a legkíméletesebben.
-         Ezt hogy érted?
-         Hát talán nem kéne egyből a közepébe vágni. Valahogy fel kéne vezetni. Bill ha elmondjuk akkor számolnunk kell a legextrémebb kérdésekre is. Biztos vagy benne?
-         Igen. 100 százalékosan.
-         Ok.
-         És Tom a másik dolog a galéria………
-         Nem,nem nem és nem.
-         De annyira tehetséges vagy,nem kellene elpazarolni ezt. Akár anyuval is nyithatnátok egyet. Annyi szép rajzod van. Nem kell eladni, Isten őrizz csak nézni mint egy múzeumban.
-         Bill ezeknek a rajzoknak érzelmi jelentőségük van,amit kétlem,hogy el tudnék magyarázni,plusz nem vagyok annyira tehetséges mint amennyire te gondolsz engem. Persze,hogy ezt mondod hisz az öcsém vagy,te már csak kötelességből is ezt teszed. Azt mondod amit én hallani akarok.
-         Dehogy. Így is gondolom,becs aszó.
-         Nem lehet,nagy felelősség lenne. Nemrég ugye a jogi egyetemről beszéltünk ami nem kis meló lenne. Nem akarom,hogy a tanulás rovására menyjen a rajzolás. Tény és való,hogy firkálgatni egyszerűbb mint a jogszabályokat tanulni,de én választottam ezt a dolgot. Amit a fejembe veszek azt úgy is megvalósítom,ebben hasonlítunk.
-         Tudom,de csak amik megvannak és szabadidődbe csinálnád,biztos megértenék,hogy te tanulsz is mellette.
-         Bill látom nem érted: Ott lenne a banda ami már magában felőröli a szabadidőmet és a jogot nem egyszerű szóról szóra,betűről betűre megtanulni. A TH és az egyetem kifogja tenni az életem 99%-át. Abban a maradék 1%-ban pedig szeretnék veled lenne és lazítani,nem dolgozni.
-         Értem,tehát semmi esély rá………..És a diploma után?
-         Bill….Bill reménytelen vagy ugye tudod?
-         Igen ezt észre vettem. De mit válaszol a leendő dr. Tom Kaulitz –Trümper?
-         Jó legyen. DE!!!! Csak a diploma után!
-         Most egy bemutató kiállítás?
-         Hazaértünk!

Ekkor már nem nagyon tudtak beszélni mert Simone a nyakukba ugrott és szorongatta őket.

-         Hol voltatok egész idáig? – Simone
-         Frankfurtba. – Bill
-         De nem úgy volt haza jöttök koncert után? . –Gordon
-         De igen ez volt a terv de nem valósult meg mert hulla voltam a koncert végére. – Tom
-         Akkor jó. Jól tetted,hogy nem vezettél haza,hátha baj lett volna. – Simone
-         Na Tom te még mindig nem válaszoltál nekem az autóban feltett kérdésemre!
-         Aj,reménytelen,gyógyíthatatlan eset vagy Bill. De legyen,úgy sem hagysz békén addig,és nem ebbe akarok 20 évesen beleőszülni!
-         Hurrá!!!!!!
-         Ne visíts!
-         Bocsi.

Ez után nemsokára újra aludni mentek,Tom arra hivatkozott,hogy Bill lefárasztotta,ami igaz is volt…………

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése