Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a 8.részt is,amiben már utalok egy kicsit egy dologra ami nagy változást hoz majd az ikrek életébe.Remélem tetszeni fog. Jó olvasást hozzá. :)

8.:  Előre lépés

Tizenkét éves korunkban úgy gondoltuk, hogy mi már nagyfiuk vagyunk mindenhez és mindet szabad nekünk is. De vajon anyuék is így gondolták?

Reggel álmosan kászálódtunk ki az ágyból, tipikus hétfő reggel.

-         Bill mi az első óránk? – kérdeztem reggeli közben

-         Asszem’ matek. – válaszolt teli szájjal

-         Fiuk, ugye akkor meg beszéltük, hogy legkésőbb este nyolcra itthon vagytok, mivel iskola és a háziból nem engedek, akármikor értek haza, ha kell éjfélkor fogtok házit csinálni. – mondta anya, mivel mi benn akartunk maradni a városban.

-         Oké, már százszor elmondtad. Nem kell még egyszer.  –mondtam unottan

Mikor kimentünk az ajtón meg megcsapott minket a hideg januári szél és a hó. Alapvetően gyönyörű volt a havas táj, a föld minden egyes kis négyzet centiméterét hó borította, jégvirág mindenütt amíg a szem ellát.

-         Mindjárt megfagyok! Hol van a busz? – sopánkodott Bill

-         Nem tudom, de ha nem ér be időbe nem megyünk suliba ami egy töri témazáró ellógását jelenti. – vigyorogtam

-         Akkor ne jöjjön, de spuri haza. – vigyorgott vissza az öcsém

De mi is lenne ha egyszer a diákoknak lenne szerencséjük és nem érne ide a busz? Valószínűleg tragédia. 

Az iskolában olyan lassan járt az idő, hogy azt hittem, hogy soha nem lesz délután. De persze még ilyenkor sem kegyelmez nekünk az élet.

-         Kaulitzok! Maradjatok benn, ha kicsit is rá akartok segíteni a matematika jegyetekre. – szólt a matek tanár

-         De most dolgunk van! – mondtam

-         Nem baj az ráér később is. Most segíteni fogtok nekem. – utasított

-         De haza kell érnünk este nyolcra és még egy csomó dolgunk van! – válaszoltam

-         Tom, ha úgy akarod akkor meg is buktathatlak. – mondtam Mrs. Szörnyella

-         Na persze, stabil hármas vagyok!  - röhögtem ki

-         Rendben akkor gondolom holnap kérdezhetem az egyenlet megoldást, szögszerkesztéssel. – mi? na ne!

-         Nem! Úgy értem, miét nekem kell felelni? Vannak nálam sokkal rosszabbak is. – válaszoltam

-         Jó, amíg itt dumálunk addig akár segíthetünk is. Előbb túl leszünk rajta és akkor legalább mehetünk végre. – szólt bele Bill

-         Jó. – győzött meg

Egy órán keresztül segítettünk neki, mivel el kellett raknia az eszközeit, tankönyveit, és még ki tudja miben kellett segíteni.

-         Végre kiszabadultunk! – sóhajtottam fel

-         Ja, akkor go a szalonba és csináljuk. – nevetett az öcsém

-         De öcsi, erről tud anyu? – kérdeztem

-         Nem, de majd megtudja.  – rántott vállat.

-         Ajjaj, ebből baj lesz. – nyögtem fel.

Mikor beértünk a tattoo szalonba, még voltak előttünk és pont piercinget csinált, úgyhogy végignéztem az egészet.

-         Bill, biztos, hogy ezt akarod? Nekem fájdalmasnak tűnik, arról a tűről nem is beszélve.

-         Aha, 100%, hogy akarom.  Mi bajom lehet? – nevetett,de látszott rajta, hogy ideges

-         Mondjuk anya és Gordon kicsinálnak, ha meglátják és veled együtt engem is mert én vagyok az idősebb és megengedtem.

-          De tudod, hogy milyen vagyok! Amit eltervezek azt meg is csinálom! – mondta

-         De mi van ha valami bajod lesz ettől a fémtől? Nem félsz egy kicsit sem? Ha valami bajod lesz akkor hogyan megyünk a fellépésünkre? Bill te mondtad, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni. Ráérnél még ezzel! – oktattam ki az öcsémet

-         Nem Tom. Már hetek óta készülök erre nem most fogok meghátrálni, anyuékkal meg majd én beszélek! - válaszolt

-         Felőlem, de ebből balhé lesz otthon az biztos. – mondtam

-         Na gyere Bill.  – szólt a tetkós gyerek. – akkor szemöldök piercing? – mutatta a lehetséges darabokat

-         Igen, és ezt szeretném. - mutatott rá az egyikre. 

A művelet hamar megvolt, látszólag nem annyira fájt Billnek mint ahogy mondják. Azt hiszem jövőre nekem is meg kell próbálkoznom ezzel.

-         Nem fájt? – kérdeztem tőle már az utcán

-         Nem,csak megijedtem a tűtől. Nem vészes, alig éreztem valamit. – nevetett

Amikor hazaértünk anya egyből kiszúrta az öcsém új ékszerét.

-         Mi van a szemöldöködben? – kérdezte Billtől

-         Tetszik? – kérdezett vissza

-         Mi ez? Mikor csináltattad és miért? – faggatta  tovább apu

-         Ma iskola után mentünk, amúgy egy piercing, és fogalmam nincs, hogy miért .- válaszolt  

Anyuék nem kiabáltak vele, még csak meg sem szidták, csupán kijelentették, hogy az, az öcsém bőre azt tesz vele amit akar, bizonyos keretek között.

Este Billel a szobámban beszélgettünk és felmerült bennem is, hogy lesz egy pc-m. A sok beszélgetésben és a tattoo szalonban kimerültem így hamar elaludtam és vártam, hogy mit hoz a következő koncertünk, amin már szokásunkhoz híven ketten lépünk fel…