Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben már nagyobb
szerepet kap a Tokio Hotel. Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog. :D Ne
felejtsetek el szavazni!
4: Furcsa vagy
Már csak pár nap és találkozunk Riával, ha minden igaz. Ma
próbáltunk a bandával, úgyhogy fáradt vagyok. Na, de mindent a nap elejétől,
szépen sorban.
Reggel felkeltem, majd szokás szerint a fürdőbe indultam
volna, ám ebben az öcsém megakadályozott.
-
Bill, nyisd már ki! Nem egyedül laksz ebben a házban! –
ordítottam a csukott ajtónak
-
Borotválkozom! Majd bejössz, ha kész vagyok! – kiabált
vissza
-
Nem érdekel! Két mosdókagyló van!
Mikor végre beengedett, gyorsan beálltam a zuhany alá és
hidegvizet engedtem magamra. Tudom, hogy ez rossz szokás, de legalább
felébredek. Fogat mostam, majd felöltöztem egy egyszerű farmerba és egy fehér
pólóba, ezután pedig lementem enni.
-
Bill, igyekezz már! El fogunk késni miattad!
-
Dehogy, már itt is vagyok! – lépett elő az öcsém, de
egyből visszafordítottam azzal a kéréssel, hogy lehetőleg ruhát vegyen fel és
ne jelmezt
Mikor végre valahára, csupán fél órás késéssel beértünk a
stúdióba Davidot nem épp a legjobb passzban találtuk, ezért hiba volt
késni.
-
Ikrek, meg lehetne csinálni azt, hogy az életben
egyszer beértek IDŐBEN? – kiabálta a végét a menedzserünk
-
Jó, bocs, nem kell ordítani! – mondtam higgadtan
-
De igen, kell. Ti egyszerűen nem értitek, mi az, hogy
kilencre érjetek ide! – üvöltözött tovább
-
David! Annak semmi értelme, ha üvöltesz, attól nem
fognak előbb elindulni. – javasolta Gustav
Sokáig veszekedtünk Daviddal, de nem jutottunk sehova, csak
egy csomó idő elment a próbából.
Mikor végre nekikezdtünk, én nem egyszer elrontottam, mert
máshol járt az agyam. Rám is szóltak a többiek, de én még azzal sem törődtem,
csak gondolkodtam.
A srácokkal éppen szünetet tartottunk, mikor elkezdtünk
beszélgetni. Jól esett, hogy egy kicsit kimozdultam és végre rágyújthattam,
pedig általában próbákon, koncerteken nem hiányzik a nikotin. Most valahogy
mégis kívántam az anyagot, mármint a cigit.
-
Ember, mi van veled? Mintha valami másik dimenzióban
járnál! – bokszolt vállba Georg
-
Furcsa, ez nem vall Tomra az biztos. – jegyezte meg
Gustav is
-
Semmi bajom, csak a cégen jár az agyam. – feleltem a
féligazságot
-
Pontosabban, egy a jövőben a cégnél dolgozó lányon. –
avatott be mindenkit Bill
-
Komolyan öcsi, annyira imásom benned, hogy tudsz titkot
tartani és azt is, hogy mindenbe beleütöd az orrodat. – korholtam az ikremet,
miközben kifújtam egy jó adag füstöt
-
Jól van, na, nem tudtam, hogy ennyire szégyelled! -
mondta Bill, majd felállt
-
Csak nem akarom, hogy már az előtt kombináljatok,
mielőtt én beszéltem volna vele. Még csak láttam, semmi komoly nincs ebben.
Vagy tilos ránézem egy lányra is?
-
Dehogy, csak ez a helyzet, hogy te ilyet azelőtt nem
csináltál! – indokolta Bill, az előbbi lotyogását
-
Mielőtt Bill? Elegem van abból, hogy mindig kombinálsz,
már egy nővel nem állhatok meg MUNKA ügyben beszélni, mert te mindjárt rosszra
gondolsz. Attól, hogy neked nincs olyan, hogy magánélet, nem kellene beleszólni
az enyémbe! – hagytam ott a srácokat, akik természetesen le voltak döbbenve
-
Attól, hogy a bátyám vagy nem beszélhetsz így! Hallod?
– üvöltött utánam az ikrem
Valahol tudtam, hogy vissza kell mennem a stúdióba, de nem
ment. Úgy éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejem, mert így is túl sok
hazugságot tartogatok, akkor még ez is. Igen, szoktam hazudni még az öcsémnek
is, aki annyira el van foglalva azzal, hogy hogyan néz ki, hogy nem is vesz
észre belőle semmit. Az sem tűnik fel neki olyankor, hogy lelépek.
Órákig bolyongtam Németország utcáin, mire visszataláltam a
próbateremhez, ahol az öcsém a nyakamba ugrott és konkrétan megfojtott.
-
Tom, tudod mennyire aggódtam érted? – bújt hozzám
-
Ne haragudjatok, csak sétáltam egy kicsit. – hajtottam
le a fejem
Hál Istennek megbeszéltük a srácokkal az egész
nézeteltérést, és újra nekikezdtünk a gyakorlásnak.
Este fél tizenegykor értünk haza, mindketten dögfáradtan, de
azért volt megbeszélnivalónk bővel, így leültünk.
-
Bill, sajnálom, amiket mondtam, nem direkt csináltam,
csak kijött. – kértem bocsánatot, miközben végig a szemébe néztem
-
Én is szeretnék bocsánatot kérni, mivel tőlem sem volt
korrekt dolog, hogy elárultam a fiúknak.
-
Hamarosan mindent megbeszéltünk és elmentünk lefeküdni,
aludni. Bill azt várta, hogy holnap mi lesz a feladata, mivel az én kisöcsém
örökmozgó, én pedig vártam, hogy mit hoz nekem a holnap. Vajon győzelem lesz
vagy bukás? Kiderül holnap…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése