2013. november 3., vasárnap

It's my life

Sziasztok! Meghoztam történet következő részét, amiben már megkezdődik a válogatás. Jó olvasást hozzá! :D


6.: Sok

Ma van a gyerekmodell válogatás, ami sok munkát igényel, na meg türelmet a kicsikhez. Billel úgy döntöttünk, hogy három éves kortól hat éves korig egy korosztály aztán tíz éves korig majd tizenegytől tizenötig és végül tizennyolcig. Úgy gondoltuk, hogy azért már tudjanak járni és beszélni, hogy feltehessünk nekik egy - két kérdést.  
A reggel már tipikus hétfőként kezdődött, tehát álmosan és nyűgösen. Mióta otthagytam a barátnőmet jól érezem magam, mert nincs „határidő” amire hazaérjek, nem vagyok pórázon tartva, egyszóval szabad vagyok, ami számomra a legfontosabb; csak az hiányzik, hogy hétfő reggel már képes volt annyit beszélni, hogy nem aludtam el evés közben.

-         Bill, akkor hogy csináljuk? Valami séma alapján? Miket nézünk meg a gyerekeken? – kérdeztem, mivel nem nagyon vagyok jártas ebben
-         Úgy gondoltam, hogy először csak megnézzük őket és pár kérdés lesz a koruknak megfelelően, majd akiket jónak találunk, visszahívunk és elkérjük a papírjaikat és abból választunk.
-         De a tiniken már smink is van, tehát így…..
-         Lemosatjuk velük! A természetes bőrükre vagyunk kíváncsiak nem a sminkelési technikájukra! – mikor lett ilyen magabiztos az öcsém?

Hamarosan a céghez értünk, mivel sok dolgunk volt hozzákezdtünk már hét órakor.
Amikor megláttam a gyerekeket átfutott az agyamon egy pillanatra, hogy na, most futás. De ez egy munka, nem tehetek meg itt akármit, csak azért mert hétfő van.
Gyorsan beindítottuk a gépeket, előkészültünk és már hívhattuk is be az első gyereket, aki kerek öt éves volt.

-         Szia, bemutatkoznál? – mosolygott rá Bill, a lehető legkedvesebben
-         Kiara vagyok, öt éves és ovis. – nevetgélt a szöszi kislány

Felírtunk róla egy-két dolgot majd jöhetett a következő:

-         Szia, bemutatkoznál? – kértem most én, miközben írogattam.
-         Sziasztok, Amanda vagyok, tizenhat éves, jelenleg másodikos gimnazista. – mosolygott fogkrémreklámba illő vigyorral
-         Miért jöttél ide? – tette fel a kérdést Bill
-         A jövőben szeretnék modell lenni és ezt a helyet megfelelőnek találom ehhez.

Nagyon sok gyereket hallgattunk meg ezért el is fáradtunk, és úgy döntöttünk, hogy holnap még nem választunk nevelőt nekik, mivel még válogatni kell közülük.
Van, aki semmilyen kritériumnak nem felelt meg, van, aki tökéletesen vette az akadályokat, de valamiért mégsem válhat belőle modell, van, aki nem volt tökéletes, de még lehet rajta dolgozni.

-         Bill, most csak úgy mehetnek a nevelőkhöz majd? Felkészítjük őket és ennyi? – kérdeztem az ikremet este, mikor hazaértünk
-         Igen, egyből a nevelőkhöz, aztán majd idő közben elküldjük őket orvoshoz, pszichológushoz.
-         Miért kellenek ezek? – jött az értelmes kérdés tőlem
-         Mert a modellek, főleg a tinik képesek követni a tapasztaltabbakat, akik esetleg rossz példát mutatnak nekik. Sosem szabad elhanyagolni a tiniket. Közbe jöhet nekik anorexia, depresszió és még sorolhatnám. Folyamatosan ellenőrizni kell őket, nem szabad ösztönözni őket a fogyásra: ne feledd, mi nem csontvázakat keresünk, hanem modelleket. Ezek között pedig különbség van!
-         Értem. Mikor küldjük őket?
-         Miután megszokták a felkészítőjüket és a szülők is.
-         Figyelj, majd holnap válogassuk ki őket, ma már nincs erőm ehhez, teljesen leszívtak. Holnap folytatjuk, és majd utána jöhetnek a felkészítők.

El sem hiszem, hogy ilyet mertem állítani. Már múlthéten a keddet vártam, hogy végre láthassam Riát, erre meg elhalasztjuk a dolgot, De mondjuk, ha hamar megleszünk, akkor még talán belefér a munkaidőnkbe és nem kell elnapolni.
Szeretnék minél előbb megismerkedni Riával, mert az, az igazság, hogy nagyon tetszik és most valami egészen mást érzek, mint eddig. Máskor csak egy valami vezényelt engem, de most nem. Most hajt a vágy, hogy megismerjem és vele lehessek. Nem tudom, hogy mi ez, de jó érzés. Szeretnék végre egy komoly kapcsolatot, ahol nem csak egy dolog van előtérben és semmi más, szeretném, ha leülnénk és beszélgetnénk, hülyéskednénk és együtt lennénk. Úgy érzem, hogy már csak így, látásból beleszerettem ebbe a lányba, ami megijeszt és boldoggá tesz.
Azzal a tudottal merültem mély álomba, hogy holnap talán találkozok a barna szépséggel, Riával.

Kedd reggel megegyezetünk az öcsémmel, hogy sietünk válogatni, majd jöhetnek a tanáraik.
Mindegyik korosztályból húsz gyerek került be a csapatba, így lesz min dolgozni, de mégsem túl nagy tömeg egy embernek.

Miután mindenkinek megmondtuk, hogy jöhet agy sem ( már akiket visszahívtunk) jöhetett a nehezebb része a tanár választás. Vajon köztük lesz Ria?            

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése