It's my life

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben még több szerepet kap Ria. Jó olvasást hozzá! Egy pár szónak most is örülnék! :D

11.: Magyarázat:

Reggel Ria csodálkozó arcára ébredtem fel, de egy kicsit meg is lepődtem, de aztán rájöttem, hogy én hoztam haza tegnap este.

-          Te, hogy kerülsz ide? – nézett rám rémülten

-          Mennyi van a meg a tegnap estéből? – kérdeztem, miközben felültem a kanapén

-           Annyira emlékszem, hogy találkoztam veled és meghívtál egy italra és beszélgettünk.

-          Annyira berúgtál, hogy fél órámba telt kideríteni, hogy hol laksz, majd hazahoztalak, vagyis inkább a taxi hozott, de mindegy. Úgy gondoltam, hogy itt maradok, nehogy valami bajod essen. Valószínű, hogy nem tudtad volna bezárni az ajtót, és hát valljuk be egy lánynak egyedül egy bezáratlan lakásban? Nem hiszem, hogy jó ötlet lett volna.

-          Fehérneműben ébredtem…

-          Semmi nem történt, csak levetkőztettelek, mert gondoltam, hogy nem kényelmes egy koktélruhában aludni. Nem láttam olyan dolgot, amit nem kellett volna. – mosolyogtam rá, mire elpirult egy kicsit

-          Köszönöm, hogy gondoltál rám. Rendes vagy.  – vigyorodott el - Kérsz valamit reggelire? – sietett a konyhába, de utána mentem

-          Te mit eszel? – néztem a csillogó barna szemeibe

-          Pirítóst és kakaót iszom hozzá!

-          Akkor nekem is jó lesz az!

Reggeli után úgy gondoltam, hogy már ideje hazamenni, mivel ma még próbálni is kell, ráadásul, gyakorlás után még van egy kis dolgom is. Hívtam magamnak egy taxit, majd itthon lezuhanyoztam, később elmeséltem Billnek, hogy mi volt reggel.

Szerinte, én is tetszem Riának, csak azért nem kavar velem, mert a főnöke vagyok. Az öcsém úgy véli, hogy még a vak is látja, hogy van köztünk valami. Az biztos, hogy én fülig szerelmes vagyok a lányba, de, hogy ő mit érez, azt nem tudhatom. De remélem, hogy minél hamarabb rájövök a dologra. Bevallom, fájna, ha közönyös lenne irántam, de azt is el kell fogadni.

A próbára menet nem sokat beszélgettem Billel, mivel nem volt miről. Nem éreztem azt , hogy bármit is  el kéne mondanom az öcsémnek; pedig lett volna mit.

-          Bill, te mit csinálsz próba után? – pillantottam rá a piros lámpánál

-          Hazamegyek és alszom, éjjel nem tudtam egy szemhunyásnyit sem. Miért?

-          Nekem dolgom van, de vidd el az autót nyugodtan. – indultam el

-          De mégis mi? Tom, tudod, hogy nem szeretem, amikor titkolózol előttem! – ajajj, kezd türelmetlen lenni

-          Majd ha itt lesz az ideje, akkor elmondom, addig ne kérdezősködj!  

-          De féltlek! Nem akarom, hogy bajod essen! – erősködött tovább az öcsém

-          Nem fog, ne aggódj! Semmi illegális dologban nem vagyok benne, és nem is okozok ezzel fájdalmat senkinek!

Ha így folyatódik, kiderül az, aminek nem kéne. Senkinek nem mondom el, egészen addig, amíg biztos nem leszek abban a dologban.

A próba nagyon jó hangulatban telt, David elégedett volt velünk, aminek örültünk. Végre nem volt ideges, hogy mi nem tudunk zenélni, nem kezdett ordibálni, hogy mi még egy egyszerű dologhoz is sík hülyék vagyunk, tehetségtelen amatőröknek több tehetségük van, mint nekünk.

Bill úgy döntött, hogy még marad egy kicsit a stúdióban a srácokkal, de nekem mennem kellett.

este, hullafáradtan estem be az ágyba, ami nem is csoda, ennyi gyakorlás után . Ezután talán kétszer meggondolom, hogy mit vállalok be és milyen napon teszem azt. Na, de holnap Riával is találkozom, ezért most megyek aludni, hogy holnap jó formában legyek.