Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amiben nem kevés az idegeskedés sem. Jó olvasást hozzá! :)
14.: Csak a banda
Reggel a telefonomra ébredtem fel, ami felbosszantott; még
is ki az, aki ilyenkor keres?
-
Igen? – szóltam a készülékbe kómásan
-
Tom, hol a frászban vagytok? Már rég itt kéne
lennetek! – akadt ki David
-
Itthon, alszunk, mint minden normális ember….
-
Fél órátok van maximum arra, hogy elkészüljetek
és ideérjetek! - csapta le a telefont a
menedzserünk
Nyűgösen és kómásan kimásztam az ágyból és átmentem Bill
szobájába, de ő sehol nem volt. De akkor
hová tűnt?
Elmentem zuhanyozni, majd reggelizni is, amiből persze nem
lett semmi, mert egész idő alatt Billt hívogattam, de nem vette fel, de még egy
cetlit sem hagyott itthon, hogy elment.
Beértem a stúdióba, ahol David már idegesen várt ránk.
-
Hol az öcséd? –kezdte köszönés nélkül
-
Ez az, amit én sem tudok. Egész reggel
hívogattam, de nem veszi fel. Kezdek ideges lenni, este még nem említette, hogy
nem lesz otthon.
-
Mi az, hogy nem tudod? Hogy hagyhatsz el egy
közel két méteres embert, aki ráadásul az ikertesód? – kezdett üvölteni a menedzserünk
-
Srácok,
azzal nem oldunk meg semmit, hogy ordibálunk! – szólt bele az eszmecserébe
Gustav is
-
Szerintem hívogassuk, majd csak előkerül. –
dobta be az ötletet Georg
Nem hiszem el, pont az én öcsémnek kell eltűnnie már korán
reggel. Most mit csináljak? Hol keressem?
Még egyszer megpróbáltam felhívni, és csodák csodájára fel is vette:
-
Hol a jó életben vagy? – kezdtem köszönés nélkül
-
Hát már úton a stúdióba! – hallottam, hogy
kicsit megijedt
-
Van róla fogalmad, hogy mennyit idegeskedtem
miattad? Eltűnsz korán reggel, egy árva fecnit nem írsz, nem veszed fel a
telefont…..
-
Bocs, lemerültem idő közben. – mondta bűnbánó
hangon
Elújságoltam a fiuknak is, mire David még jobban kiakadt.
Komolyan miért kell ennyire parázni mindentől? Ha nem vagyunk ott időben ordít,
ha előbb elmegyünk nem tetszik neki, ha valami nem úgy van,ahogy eltervezte
üvölt, csapkod. Bírom a hapsit, de túl ráfeszül a munkára. Lehetne egy kicsit
lazább is velünk szemben, nem kell mindig a pénzt hajtani.
Mikor Bill beért elkezdtünk próbálni, de én még azért előtte elbeszélgettem egy kicsit az öcsémmel, de azt inkább nem részletezném. Annyi
volt a társalgásunk lényege, hogy ilyet nem szabad csinálnia, mert még viccnek
is rossz. Hál Istennek nem olyan kemény fejű, makacs velem szemben ,ezért hamar
megértette, és így munkába állhattunk.
-
Jó fiúk, csak folytassátok! – mondta David a
mikrofonba, amit mi hallottunk is
Egy óra múlva szünetünk volt, mikor megcsörrent a telefonom
és Bill vette fel.
-
Igen? – szólt bele
-
Jó napot, Tom Kaulitz-ot keresem.
-
A testvére vagyok, mondhatja nekem is. - na
igen, nincs titkunk egymás előtt
-
Nem, ezt csak vele szeretném.
-
Rendben……. Tom, keresnek!
Majdnem lebuktam, de hál Istennek, sikerült kimagyarázni
magam az öcsém előtt. Újra nekiláttunk a
próbának, amit megint David szakított félbe.
-
Nagyon jó fiuk! Csináljátok tovább!
-
Azt tennék, ha te nem kotyognál bele folyton! –
mondta Bill, mire mi felnevettünk
A nap végén külön kocsival mentünk haza, mivel ugye reggel
Bill még nem volt velem. Mikor
hazaértünk , négy boldog kutya fogadott minket, akiken látszott, hogy éhesek.
Megetettük őket, majd egy gyors zuhanyzást követően elmentünk aludni és vártuk
a holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése