Sziasztok! Meghoztam a részt, amiben már komoly döntéseket hoznak a szereplők! Jó olvasást hozzá! :D
Ne felejtsetek el szavazni!
15.: Szuper
Reggel nyúzottan ébredtem fel, ami betudható az
idegességemnek is, ami természetesen végig kíséri az életemet már évek óta.
-
Reggel! – köszöntünk egymásnak az öcsémmel, aki
már a konyhában várt
-
Tom, ma el kell mennem a céghez, de te nyugodtan
maradj itthon. Ma nem kell sehova menni. – mosolygott rám Bill, miközben a
mosogatóba tette a tányérokat
-
Bill, az a helyzet, hogy nekem el kell mennem
egy pár napra. – vallottam be, amit már
pár napja be kellett volna
-
Tom, nem
erről volt szó. Megint titkolózol, ami
nem tetszik nekem. Úgy érzem, hogy van valami, amibe belekeveredtél és nem
éppen tisztességes dolog.
-
Bill, semmi illegális dologról nincs szó, csupán
erről neked nem kell tudomást szerezni. Tudom, hogy rosszul esik, de nem lesz
gond, Majd el fogom mondani a megfelelő időben.
Felmentem a szobámba összepakolni a cuccaimat az útra, ami
igazából üzleti út. Nem vittem sok holmit, hiszen két napról van szó, nem kell
egy egész gardrób.
Később átmentem Riához, aki már nagyon várt. Egyszerűen azt
láttam rajta, hogy várta a pillanatot, amikor az Audimmal leparkolok a ház
előtt. Szeretem ezt a lányr és végre valahára nem csak egy dolog miatt kell.
Tényleg szerelem volt első látásra a részemről. Úgy gondolom, hogy vele akarom
leélni az életemet, még Los Angelesben is,a hova egy hónap múlva költözünk,
ezért idejét éreztem elmondani neki.
-
Ria, az a helyzet, hogy nem maradunk itt az
öcsémmel. A cég székhelyét áttelepítettük az USA-ba, és oda is fogunk költözni,
kevesebb, mint egy hónap múlva. Már megvan, a ház és be is van rendezve, csak a
ruháink és pár bútor kell. – mondtam ki
egy szuszra, de úgy éreztem, hogy a szívem szakad meg
-
Akkor te most azért jöttél, hogy finoman közöld
velem, hogy szakítunk? – kérdezett vissza, de láttam a szemében a fájdalmat
-
Nem, reggeli közben arról beszélgettünk Billel,
hogy mi lenne, ha te is velünk laknál? -
igazság szerint, ezt szeretném
-
Tudod ez nem ilyen egyszerű. Itt van a munkám, a
családom és itt nőttem fel. Nem akarom itt hagyni ezt a környezetet.
-
Figyelj – emeltem fel a fejét a kezemmel, hogy a
szemembe nézzen – a munkád kint is meglenne, velünk élnél egy házban és mi is
haza fogunk jönni kéthavonta, megnézni a családot és a barátokat.
-
Ezen még gondolkodnom kell.
Reménykedtem benne, hogy igent mond, hiszen akkor nem csak a
munkámat vihetném ki, hanem a barátnőmet is. Szerettem volna, ha komolyabbra
fordul köztünk a dolog, bár még nem vagyunk együtt olyan régóta. Nem bánnám, ha
végre egy normális kapcsolatom lenne, amiben mind a két fél tiszteli és szereti
a másikat. Az előzőek, csak egy valamire voltak jók; gondolom, lehet sejteni mi
az.
-
És mi lenne a biztosíték, hogy ott maradhatok a
munkahelyen, ha mi szakítunk? – kérdezte hirtelen
-
Ria, lehet, hogy gyakorlatilag a munkának élek,
de nem vagyok annyira szemét, hogy kidobjalak ezért. A munkát nem keverem a
magánélettel.
-
…….. Rendben! Elmegyek veletek, de akkor meg
kell ígérned, hogy nem dobsz ki az elő veszekedés alkalmával. Tudod, hogy
nehezebb együtt élni egy házban, mint így együtt lenni.
-
Tudom, és megértem az aggodalmadat, de nem
vagyok olyan pasi.
-
Köszönöm! – ugrott a nyakamba, mire hátradőltem
a kanapén és innen már sejteni lehet, hogy mit műveltünk.
Mikor hazaértem Bill meg is jegyezte, hogy mennyire
boldognak látszom. Ennél jobb hírt ma nem is kaphattam volna. Ezzel még anyut
is fel kellett hívnom; azt mondta, hogy vigyázzak erre a lányra és ne csináljak
hülyeséget, mint az eddigi kapcsolataimban, ne szúrjam el őket minden kis
aprósággal. Na, természetesen ebből apu sem maradhatott ki és ebből egy egész
jó kis családi beszélgetés lett, főleg miután bekapcsolódott Bill is.
Este gyors elbúcsúztam az öcsémtől és a barátnőmtől és
kikentem a reptérre, ahol már vártak rám. Alig, hogy felszálltam a gépre el is aludtam
és csak Spanyol országban ébredtem fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése