It's my life

Sziasztok! Meghoztam az új részt, amiben megfogalmazódik Bill kérése. Jó olvasást hozzá! :)
Figyelem: A történet újra Tom szemszögéból íródik!

20.:   Rendben

*Tom szemszöge*

Egész este halottam, hogy Bill fent van. Minden kis mozdulatomnál éreztem a pillantását és azt is, hogy nyugtalan. Tudom milyen érzés aggódni a másik emberért. Igazából, nem hazudtam akkor Billnek, amikor azt mondtam, hogy el akartam mondani. Tényleg a világbajnokságra akartam kivinni, ahova nagy eséllyel kijutok. Már csak egy- két verseny van vissza.

Reggel a nővér ébresztett fel, hogy hamarosan vizit, ideje összeszedni magam.

-          Jobban vagy Tom? – ült le az ágyam szélére Bill

-          Aha, csak haza akarok menni. – válaszoltam, elhallgatva az igazságot, miszerint rettentően sajognak a bordáim

-          Jól van. Akkor gyere mosakodj meg és moss fogat, még van tíz percünk a vizit kezdetéig. – segített felállni

Az, az igazság, hogy nem szeretek itt lenni, de már nem először kötöttem ki kórházban a motor miatt. Legtöbbször viszont, csak ártatlan karcolások és véraláfutások voltak, meg néha egy enyhe agyrázkódás az esések miatt. Tudom, hogy még sok mindent kell tisztáznom Billel, főleg azt, hogy hogyan tovább, de mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy nyugodjon meg az öcsém. Látom raja, hogy ideges, és mintha félne valamitől.

A szobába visszaérve kicsit rendet rakott az ikrem, majd mikor bejöttek az orvosok kiment.

-          Na, mit mondtak? – jött be érdeklődve

-          Azt mondták, hogy még bejönnek kivizsgálni, de akkor már te is itt lehetsz, ha gondolod. Most csak egy ilyen rutinellenőrzést tartanak és ennyi. Azt mondták, hogy egy fél óra múlva várható, hogy ideérnek, de mindjárt bejön egy nővér, el kell mennem vele, vesznek vért, ezért addig nem ehet és ihatok. – soroltam a tudnivalókat, mire láttam rajta egyfajta megkönnyebbülést

-          Nagy gond lenne, ha én innék egy kortyot? Tudod reggelente milyen szomjas szoktam lenni?

-          Miért lenne baj? Igyál csak.

Hamarosan beért a nővérke, majd hármasban elmentünk a laborba, mert ugye Bill is jött velünk, egy pillanatra sem akar elengedni. A nővérke ragaszkodott a tolószékhez, pedig én gyalog is lesétáltam volna, elvégre ez nem egy maratón.

Semmi extra nem történt, csak le kellett feküdnöm egy ágyra, majd lecsapolt egy középkorúnak tűnő nő, majd felültem és el akartam indulni kifelé, de a nővér már megint leültetett.

-          Üljön le! Most vettek magától vért, még a végén összeesik!

-          De már unom az ülést és a fekvést. Nem lesz bajom! Itt az öcsém, majd vigyáz rám ő is.

-          Na, jó, de ha baj lesz….

-          Saját felelősség! – mosolyogtam rá, majd elindultunk

Szerencsére végig tudtam menni a szobámig, de a biztonság kedvéért mellettem tolta a tolószéket is, Bill pedig fogta a kezemet. Azért jó érzés, hogy törődik velem az öcsém, főleg, hogy ennyire.

-          Mindjárt bejön a doktor, addig üljön le és igyon valamit. Tudom, hogy éhes, de még semmit ne egyen.

-           Rendben van, értem.

Amíg vártuk az orvost tök jól elbeszélgettünk Billel.

-          Hogyan mondod el anyuéknak és Riának? – kérdezte hirtelen, de ebbe még bele sem gondoltam

-          Nem tudom. Egyszerűen, ahogy neked, talán. – válaszoltam egy vállfonogatás után

-          Abbahagyod a versenyt?

-          Bill, nekem a motor nem csak egy újabb trófeát jelent, hanem kikapcsolódást és küzdelmet. Egész eddig mindent megkaptam, amióta létezik a Tokio Hotel az ölembe hullott minden, vágyom egy kis kihívásra. Tudom, hogy neked ez most nehéz, de fogadd el, hogy nem csak a banda létezik számomra.

-          Elhiszem. Én is unom néha az egészet. Megértelek. – nem tudtok tovább folytatni a beszélgetést, mert bejött a doki

Elkezdett vizsgálgatni, azt hittem kiköpöm a belemet, olyan erős keze van. Miért nem értik, hogy nem fáj a hasam? Nem kell ehhez kinyomni a beleimet, azokra még szükségem van. A bordáimról ne is beszéljünk. Tuti, hogy még egyet-kettőt eltört, de nem számít.

-          Rendben van. A vizsgálatok alapján saját felelősségre haza mehet. Megírjam a zárójelentést?– mondta a végén az orvos

-          Igen, szeretnék hazamenni.

Amikor kiment elkezdtünk pakolni Billel, de persze ő nem nagyon engedte, hogy hajolgassak. Nem vagyok béna, csak eltört egy két bordám.

-          Meghoztam a papírokat. Kérem önt, Tom, hogy pihenjen sokat és az elkövetkezendő pár napban ne nagyon csináljon semmit. A kontroll vizsgálat és minden tudnivaló és a receptek bent vannak a mappában. Viszontlátásra.

Még egyszer átnéztük a szobát, hogy mindent eltettünk-e, majd Bill megfogta a két táskát és elindultunk haza.

-          Kicsim! Végre itthon vagy! – akart a nyakamba ugrani Ria, de Bill megállította, így nála landolt a barátnőm

-          Bocs Ria. – nevetett az ikrem, majd elengedte a lányt

-          El van törve pár bordám. Ez kicsit fájt volna. – öleltem át óvatosan

Leültünk a kanapéra és mindent elmondtam neki. Az elejétől a végéig, az egész motoros témát. Tudtam, hogy a mai nap folyamán ezt még legalább kétszer elő fogom adni, de nem bántam; végre nem kell titkolóznom senki előtt. Ria elég ól fogadta, de a végén a nyakamba borult és pityergett, mert attól fél, hogy valami ennél is komolyabb bajom lesz. Hát ez sajnos benne a pakliban. Késő délután anyuék és a srácok is átjöttek, így nekik egyszerre tudtam elregélni a történetet. 

Anyu kiakadt, mert nem mondtam el neki, meg hogy képzelem, hogy ilyen veszélyes dolgokat csinálok; veszélyeztetem az életemet. David is dühös volt, mert veszélyeztetem a bandát. Abban igaza van, hogyha megsérül a kezem, azt nem biztos, hogy annyira helyrejön, hogy még egyszer ennyire jól tudjam használni.

-          David, nézd: van benne kockázat, nem mondom, hogy nincs, de örökké nem félhetek attól, hogy a kezemmel történik valami. Ha leesek a lépcsőn, akkor is eltörhet. Az életben mindenütt van ilyen kockázat, de vállalni kell. Tudom, hogy hol a határ, meddig feszíthetem azt a bizonyos húrt és hidd el nem lesz baj. – próbáltam megnyugtatni

Tudtam, hogy valahogy így fognak reagálni erre, mondjuk a fiuk csak annyit mondtak, hogy látni akarják a motoromat. Jó barátok komolyan. Az sem érdekli őket, hogy most tört el pár bordám, agyrázkódásom van és tele vagyok zúzódásokkal, őket csak a motor izgatja.

-          Nincs itthon. Majd beszélek az edzőmmel, elhozatom ide.

-          Hogy-hogy nincs itt? – kérdezte Gustav érdeklődve

-           Mivel az volt a cél, hogy a vb előtt senki ne tudja, furcsa lett volna, hogy a garázsban van. – nevettem, de megfájdult a fejem tőle

Hamarosan elmentek a vendégeink, én pedig lefürödtem Ria és Bill segítségével, majd ágyba bújtam, de nem aludtam, hanem beszélgettem Billel.

-          Ria, nagy baj lenne, ha én aludnék itt? Alhatsz a szobámban! – nézett Bill Riára aranyosan – Tommal szeretnék lenni, amíg teljesen helyre nem jön.

-          Jól van. Szeretlek kicsim, aludjatok jól.

Ezután én már készültem aludni, de Bill megakadályozott ebben:

-          Tom, szeretném kipróbálni a motorozást. – jól hallottam?

-          Tessék? Ez most komoly? Most volt balesetem. Ezek után még felülnél rá? –néztem rá hitetlenül

-          Tom, unom már, hogy csak éneklek, meg a cég vezetői székében ülök. Kalandra vágyom!

-          Hadd gondolkodjak.

-          Oké. Nem muszáj válaszolnod ma.

-          Rendben. Egy feltétellel kipróbálhatod: azt csinálod és úgy, ahogy én mondom vagy mutatom. Megtartani is nehéz, nemhogy elindulni vele.

-          Wiiiii, köszönöm! – ugrott a nyakamba azonnal

-          Auch…

-          Sorry, elfelejtettem. Ne haragudj rám! – adott egy puszit az arcomra

Úgy beszéltük meg, ha teljesen helyrejövök, kiviszem a pályára és mehet vele egy kört. Ezek után mindketten lefeküdtünk aludni, mert már elég késő volt.