2014. szeptember 1., hétfő

It's my life

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben Tom a selejtező előtti versenyt meséli el. Vajon bejutottak? Jó olvasást hozzá! :)


24.: Úton a VB felé

Már jó néhány hónap telt el Bill első motorozása óta. Jelenleg velem együtt szokott edzeni, Mathias átvette tőlem, és együtt megyünk ki hozzá. Azt mondta, hogy mindketten nagyon jól haladunk, s ha megnyerjük a következő futamot, akkor mehetünk a Vb selejtezőjébe, ami jó hír. Ott három forduló van, mert országonként maximum három versenyzőt indíthatnak. Na, most már csak azt kell elérnünk, hogy mi ketten benne legyünk Billel. A döntő verseny holnap lesz. Elvileg az első három helyezett mehet a selejtezőbe tartományonként. Ezt tök szuper. Végül is, csak a legjobbak képviseljék az országot. Azt el is felejtettem, hogy Németországgal indulunk, mivel Mathias is német, na meg én ott kezdtem és Németországgal van szerződésem és Billnek is.
Ma egy edzést terveztem be nekünk, mivel holnapra kell az erőnk.

-          Bill, ébresztő! – szóltam az öcsémnek hajnali hatkor
-          Mi van? Normális vagy? – egy kissé morcos szokott lenni reggelente
-          Igen, teljesen százas vagyok, de ma még edzés van! Igyekezz! – egyébként azért ilyen morcos, mert még nem szokta meg az átállást, mivel visszajöttünk Németbe; nem az utolsó nap akartunk
-          Rabszolga hajcsár! – dobott utánam egy párnát; én is szeretlek öcsi
Bill kerek harminc perc múlva már az ebédlőben ült és reggelizett, de nekem ez még mindig lassú volt.
-          Bill, igyekezz már! Pihenni is akarok még ma, nem egész nap motorozni! – máskor két perc nála a reggeli, most miért csinálja?
-          Jó, mindjárt kész vagyok! – durcizott még mindig

Végre valahára, hét óra húsz perckor kiértünk a pályára, amit lefoglaltam tízig. Valójában azért voltam ilyen kegyetlen az öcsémmel, mert máskorra nem tudtak berakni minket. Amúgy bírom, hogy senki nincs itt kint, még a madár se jár erre, de azért van foglalásuk.  

-          Bill, az a lényeg, hogy próbálj minél gyorsabb köröket futni, minél egyenletesebb tempóban. Tartsd azt, amit eddig csináltál, vagy gyorsíts rajta.
-          Tom, ennél gyorsabban már nem tudok menni!
-          Akkor tedd el azt a telefont, és figyelj végre rám! Nem igaz, hogy itt kell ezt csinálnod! Te indulsz először, mérem az időt, aztán te méred nekem.
-          Nem kellene bemelegíteni? Mármint…..
-          Nem is úgy terveztem, hogy rögtön nekivágunk. Pár kör csak simán, aztán jön a hajrá. – mosolyogtam

Hál Istennek minden jól ment, nem esett el egyikünk sem, és sikerült elég jó időket futnunk. Tízkor elmentünk haza, hogy kipihenjük magunkat holnapra.

-          Bill, holnap nagy meccs van!
-          Tudom, izgulok!
-          Kicsim! el kéne mennünk vásárolni, moziba…..
-          Ria, most nem lehet. Ott a kocsi, vidd! – a barátnőm nem nagyon szereti a versenyt
-          De velem nem is foglalkozol! Amióta kiderült, csak a motorral vagy elfoglalva! Mi lesz velem? Törődésre vágyom! – menstruál vagy mi van vele?
-          Ria, bajnokságra készülünk, nem érek rá.

Hamar megértette amit mondtam és elment. Láttam rajta, hogy nem esett jól amit mondtam neki, de el kell fogadnia, hogy nem csak ő van a világon.   
Reggel komótosan öltöztem fel, mert fáradt voltam. Este összevesztem Riával, aminek a következménye az lett, hogy egész este csapkodott a házban. Tudtam, hogy jól kell teljesítenem, de nem vagyok biztos abban, hogy száz százalékot fogok nyújtani.

-          Na, srácok, ne izguljatok, hazai terep, nem lesz gond. Tom mi van? Gondterheltnek tűnsz… - bíztatott minket Mathias
-          Összekaptam a barátnőmmel…..
-          Légy szíves ezt most ne vetítsd ki a munkára!

Hamarosan elkezdődött a verseny, ahol a harmadik helyről indultam, Bill pedig a negyedikről. Éreztem, hogy minden prímán megy, semmi nem állhat a győzelem útjába, csak egyetlen igazi vetélytársam van Billen kívül.

Végül én a második helyen, Bill a harmadik helyen végezett, ami azt jelenti, hogy megyünk a selejtezőbe! Jupííí!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése