It's my life

Sziasztok! Meghoztam a 26.részt is, amiben egy koncertet mesélek el. Jó olvasást hozzá! :)

26.: Koncert

A világbajnokság után ideje volt a Tokio Hotelre koncentrálni, mivel már elég rég nem csináltunk semmit. Most, hogy kijött a Kings of Suburbia című albumunk elkezdhetünk koncertezni. Persze, a turnéig még van időnk, mivel először csak egy lemezbemutatót csinálunk. Ma Davidhoz mentünk mind a négyen, mivel Gustav és Georg már elég régóta nálunk tanyázik. A világbajnokság előtt jöttek ki, eddig azért nem említettem őket, mert konkrétan nem csináltak semmit. De tényleg, a szó szoros értelmében.

-          Fiuk, most, hogy vége a motoros dolognak és végre mind a bandára tudunk koncentrálni, meg kéne beszélnünk néhány dolgot.  –kezdett bele David

-          Muszáj dolgozni? Ráérünk még egy kicsit! – nyavajgott Gustav, aki szerintem félálomban volt

-          Igen! Így is túl sokáig húztunk mindent! – szólt David, majd belekezdett a két órás mondanivalójába, ami lényegében a visszatérésünkről szólt

A beszélgetésnek nevezett, információárasztás után elkezdhetünk végre próbálni, ami nekünk annyit jelentett, hogy minden egyes dalt előadtunk. Lényegében olvastuk, hogy mennyire várják már az albumot ezért döntöttünk úgy, hogy összeszedjük magunkat és megcsináljuk, bár videoklipp még nincs.

Billel lefoglalt minket a VB, ezért nem tudtunk forgatni, de végül is nem késtünk el vele. Már megvan az ötlet is, ami szerintem szuper jó lesz, de majd meglátjuk.

A lemezbemutató koncertet, két hét múlva ejtjük meg, de addig még nagyon sok tennivalónk van. Mostanában tényleg nagyon elhanyagoltuk a bandát és nem voltunk aktívak, de visszatértünk!

-          Tom, ma itthon alszol? – kérdezte a koncertelőtti napokban Ria

-          Nem, bemegyünk próbálni! – meg akartam csókolni, de nem engedte

-          Tom, ülj le, beszélni szeretnék veled.

-          Most, nem……

-          Nem érdekel! – kelt ki magából a barátnőm – Hetek óta ezzel jössz! Épp próbálni mentek, épp fotózásra mentek, épp tudom is én hol kell megjelennetek……. elég volt! Amikor összejöttünk tudtam, hogy mit vállalok, de ez már nekem is sok! Hetek óta nem töltöttünk el kettesben egy éjszakát, csak azért mert neked épp éjszaka kell dolgoznod! – ajjjaj, tényleg kibukott rám

-          Ria, meg kell értened, hogy a banda fontos nekem! És még is milyen alibivel mondjam le a mai esti próbát? „ Bocs a barátnőm velem akar lenni” vagy mit gondoltál? Kezd elegem lenni a folyamatos nyávogásádoból! – ezt lehet, hogy nem kellett volna, de most már tényleg sok

Végül nem békültünk ki, de elmentünk próbálni, ami nagyon jó hangulatban telt. Végre újra hülyéskedtünk a srácokkal, tök jó hangulatban telt az egész dolog.

Nem csoda, hogy a lemezbemutató koncert fergetegesre sikerült. Már hiányozott ez az érzés. Igazából fel sem fogtam, amíg nem álltam újra a színpadra.

Mikor bementünk a hatalmas stadionba elfogott egyfajta deja vu. Körbenéztünk az épületben, konkrétan mindent felfedeztünk benne a srácokkal, mint régen. Szegény Toby rohant utánunk, de megérte neki, legalább ráhangolódott az estére.

Az öltözőben szokásunk szerint válogattunk, amivel a stylist idegeire mentünk. Nem volt jó az egyik póló, mert túl fekete, a másik túl fehér, a harmadik nagyon színes, a negyediket meg félig megette Pumba.

Egy óra válogatás után csak sikerült kiválasztani azt a darabot, ami megfelelő volt. Ezután Natali kezelésbe vett minket, mondjuk nem volt olyan sok dolga, mivel Bill nem sminkel már.

-          Sok sikert srácok! – nyitott be David, jelezve, hogy ideje színpadra menni

Az egész buli alatt annyira jól éreztem magam, hogy egy pillanat alatt elfejtettem, hogy összevesztünk Riával. De még az is kiesett, hogy mennyi ideje vagyunk fent. Őrületes érzés volt újra ezreknek játszani; azoknak, akik imádnak minket, és néha kihallani az őrjöngésből egyikünk- másikunk nevét. Mondjuk legtöbbször Billét hallani, de azért hármunké is ott van.

A koncert után elindultunk haza, mivel három-négyórányi autóútra voltunk. A buszban aludtam egy keveset, mert tudtam, hogy Riával beszélnem kell erről a dologról; nem hagyhatom ennyiben. A srácok is ezt tették, pedig ők nem nagyon szoktak ilyenkor aludni.

Otthon már várt rám Ria, akivel a szobában beszélgettem:

-          Ria, nézd, tudom, hogy mostanában inkább a bandára koncentrálok, mintsem Terád, de hidd el, nem lehet itt veled minden pillanatban. Az tény, hogy reggel túlreagáltam a helyzetet, de nem változtat semmin. Jó lenne, ha megértenéd, hogy nem csak te vagy nekem! – próbáltam egyértelműen fogalmazni és normális hangnemben, nehogy félreértse

-          Értem, hogy van egy fontossági sorrended, de egyre inkább azt érzem, hogy én kiszorulok a listáról. Először a cég költöztetése, majd a motorozás, most a banda. Legközelebb mi lesz? Hónapokig nem foglak látni, csak azért mert dolgozol? Tom, nekem ez nem megy így! Igyekszem elfogadni a döntéseidet, de vannak olyanok, amit kettőnknek kellene meghoznia. – végre értelmesen lehet vele beszélgetni, nem kap dührohamot

-          Értem mit mondasz, csak tudod mindig is nehéz volt összeegyeztetni a magánéletet és a karriert! 

Sokat beszélgettünk róla, végül arra jutottunk, hogy mindketten megpróbálunk változtatni. Én kevesebbet távol lenni, Ria pedig kevesebbet féltékenykedni. Azt hiszem sikerülni fog.

A beszélgetés után elmentünk aludni, mert hát három óra alvás nem nagyon pótolja z elveszett energiát, meg hát a holnap nagy nap lesz……