It's my life

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami igen különleges napot takar. Jó olvasást hozzá! :)

27.: Will you marry me?

Ma elég zűrös napot tudhatok magam mögött. Egész nap lótottam-futottam dolgok után, hogy este minden egyes kis momentum passzoljon egymáshoz.

Reggel már korán felkeltem, olyan nyolc óra körül, csak azért, hogy mindennel végezzek időben.

-          Bill, akkor tudod a dolgod igaz? – kérdeztem tőle, mivel azt beszéltük meg, hogy ő is felkel velem

-          Igen tudom. Egész nap itthon maradok Riával, és csak akkor viszem a megbeszélt helyre, ha hívsz. A ruhát pedig akár erőszakkal is ráadom! – nevette el a végét

-          Akkor ezt megbeszéltük! – álltam fel az asztaltól

Miután elmosogattam írtam egy kis cetlit Riának a szobámban:

„ Kicsim!

El kellett mennem sürgősen egy üzleti ügy miatt, de estére itthon leszek. Bill veled marad; kérlek, csináld azt, amit mond, mert lesz egy kis meglepim számodra!

Nagyon – nagyon szeretlek: Tom”

Egy boltban indítottam a napomat, ahol egy ékszert kerestem. Sokat válogattam, hiszen az ember életében csak egyszer van ilyen – jó esetben- nem szabad elkapkodni a vásárlást.

Ezután elintéztem egy-két telefont, majd egy gyönyörű kilátóhoz mentem, ahol már vártak rám.

-          Jó napot! – ráztunk kezet egy férfival, aki csak miattam van most itt

-          Nos, a kamerákat ide raktam – mutatott rájuk – itt nem fogja látni a hölgy, illetve a hegedűs itt lesz, az asztalt fehér terítővel lesz lefedve, és egy hatalmas virágcsokor a közepén és természetesen az étel. Megfelel?

-          Igen, tökéletes lesz. Az lenne a lényeg, hogy ne legyen még sötét, de világos sem; naplementében akarom.

Hamarosan elváltunk egymástól a férfival és mentünk a dolgunkra.

*Eközben otthon*

-          Bill, Tomnak milyen dolga akadt? Úgy volt, hogy egész nap együtt leszünk…. – ült le a kanapéra Ria az öcsém mellé

-          Tudom, hogy ezt mondta, de valami közbejött.

-          Milyen meglepit akar nekem? – miért kíváncsi ennyire?

-          Nem tudom, nem árulta el. Csak a helyszínt tudom és semmi mást. – füllentett az öcsém

-          Ajj már! – kezdett hisztizni

Bill és Ria megnéztek egy akció filmet, miközben én még mindig rohangásztam egyik helyről a másikra. Bill látta Rián, hogy nagyon tetszik neki a film, ezért inkább meg sem szólalt, csak mikor vége lett.

-          Ria, ideje lenne készülni! Nem fogsz végezni és fontos, hogy pontosak legyünk.

-          Jó, de mit vegyek fel? – tipikus nő nem? Nincs egy gönce sem.

-          Ezt itt, légy szíves! Tom kifejezetten ezt a ruhát szeretné látni rajtad! – vette ki a gardróbból a gyönyörű vérvörös estélyit Bill

-           Ezt mikor vettem? – ha, tudná, hogy én csináltattam neki

-          Nem tudom, Tom meglátta és egyből ezt akarta. Vedd fel!

Bill természetesen kiment a szobából, amíg a barátnőm felöltözött, majd visszasétált megcsinálni a sminket és a hajat. Ekkora rituálét egy dolog miatt. Mennyivel egyszerűbb a férfiak dolga; csak felkapnak valami, gyors fésülködés, parfüm és kész is.

-          Hova megyünk? – érdeklődött az autóban Ria

-          Meglátod! Nem árulhatok el semmit! – csúszott ki Bill száján

-          Akkor te tudod, hogy mire készül a bátyád?! És nem mondtad el?!

-          Sajnálom, te még így is túl sokat kotyogtam.

Láttam Bill autóját, mikor megérkezett, így a barátnőm elé futottam, hogy kinyithassam neki az ajtót.

-          Szia, drágám! – csókoltam meg

-          Mit titkolsz? Mit csináltál ma? Mire készültél? – szúrósan néztem Billre, mivel féltem, hogy elkotyogott valamit

Kaulitz₂ gyorsan elment, így én Riát az asztalhoz vezettem, ahol csendben elfogyasztottunk egy gyertyafényes vacsorát, majd pontosan a naplementében, mint a romantikus filmekben letérdeltem elé:

-          Ria, hozzám jössz feleségül?

-          Igen! – ugrott a nyakamba immár a menyasszonyom, majd mindketten sírásba törtünk ki

Ez volt életem legszebb napja és az is marad örökre…..